A füredi görög falu kudarcának története

Tartották giccsnek, tájidegennek, mások lelkesedtek az elképzeléstől. Tűnhetett ötletes vállalkozásnak, de alapvetően inkább elvetélt ötletnek. Kiteljesedni sohasem tudott, sorsa most látszik beteljesedni. A Balatonfüred szégyenfoltjának tartott görög falu negyed évszázada.

Volt egyfajta, mai szemmel nézve naivnak is mondható optimista lelkesedés az 1990-es évek vállalkozásainak jó részében. Mindenkit megcsapott a szabadság szele, boldog-boldogtalan valami kis vállalkozáson törte a fejét, amihez, néhány kivételtől eltekintve nem állt rendelkezésre a maihoz fogható felhalmozott tőke, de még annak töredéke sem. Baráti körök egy-egy átborozott este alatt kiagyalt ötlettel közösen vágtak bele a legkülönfélébb cégalapításokba, amelyekből vagy egy máig ismert sikertörténet, vagy csendes bukta lett.

Így indulhatott a füredi görög falu története is. Akkoriban anyagilag többeknek megengedhető, népszerű úti céllá vált Görögország. Kern Andrást mint Kardos doktort is – miközben állandóan hangoztatta, hogy „magyarok vagyunk Európába tartunk” – az Égei-tengerből kellett kimenteni a Hamis a baba című kalandfilmben, eközben itthon egyre szaporodtak az akkor még görög ihletésű gyrososok, a rádióból pedig a „buzuki hangja szól”-t. Nem meglepő tehát, ha valakit megfogott a már egyre többek által személyesen is látott, képeslapokra illő hagyományos kék-fehér görög épületek világa.

Fotó forrása: mapio.net

1994-ben történt meg Balatonfüred határában egy termikus turisztikai egység, a köznyelvben csak görög faluként említett beruházás első kapavágása – itt azért nem árt leszögeznünk, hogy létezik egy „valódi” görög falu is, a Fejér megyei Beloiannisz, igaz, ez is mesterséges képződmény, amit 1950-ben kezdtek építeni az akkor hazánkban letelepedő görög menekültek számára, bár távolról sem mediterrán stílusban. A beruházó és telektulajdonos Intell RB Rt. által a Balaton-partra álmodott, görög hatású házakkal mediterrán hangulatot teremtő vállalkozása az elképzelések szerint a következő évben már meg is nyitotta volna kapuit, de erre végül bő egy évtizedet kellett várni. A befektető ugyanis kellő tőke híján hamar bedőlt és nem tudta kifizetni a már elkészült munkákat sem. Nem sokkal később a tervezett üzletek tulajdonosai által alapított Görögfalu Kft. is nagyjából hasonló sorsra jutott, így az építkezés hosszabb időre megrekedt.

Folyamatos pereskedéssel eltelt hosszú évek után az új évezred elején úgy tűnt, hogy ismét megjelenhetnek a munkagépek a félbehagyott házakkal teli területen. Ekkor – ugyan csak második nekifutásra, de – a Masped Capital Rt. vásárolta meg a területet a félkész épületekkel együtt az eredeti beruházó felszámoló cégétől. A beruházó egy lendülettel megvásárolta a szomszédos, 3,9 hektáros területet is az önkormányzattól, azzal a céllal, hogy oda vízi vidámparkot épít.

Az önkormányzat, aminek szintén jelentős pénze feküdt kintlevőségként az elvetélt vállalkozásban, ezáltal érdekelt is volt a helyzet mielőbbi rendezésében, azt a feltételt szabta, hogy a vidámpark előtt a görög falut kell befejezni. Akkori árfolyamon 300-400 millió forintra becsülték a bevásárlóközpontként nyilvántartott ingatlanok teljes befejezését, ugyanannyira, mint a szomszédban felépítendő vízi vidámpark bekerülési költségét.

A beruházó, Gyurkovics Béla a terület gyöngyszemének vizionálta a beteljesedő görög falut, központjával egy mozaik járdával kirakott promenáddal, arról nyíló kaszinóval, „nagyon igényes diszkóval”, egy 1200 négyzetméteres könnyű- és komolyzenei programok befogadására is alkalmas rendezvénysátorral, 134 kisebb üzlettel és piactérrel.

„Ha minden a tervek szerint alakul, akkor az idelátogatók igencsak kapkodhatják majd a fejüket, hogy mit is nézzenek meg, hova menjenek szórakozni” – írták reményteljesen.

2005-ben végül megnyílt az Annagora Park vidámpark és annak egyfajta hozadékaként a görög falu néhány bazárral, vendéglátóhellyel, ekkor még a hagyományos, görögös kék-fehér színvilággal. A terület azonban az elvárásokkal ellenére mégsem telt meg élettel, az üzletek többsége még a főszezonban is zárva maradt, szezonon kívül pedig kísértetvárosként állt önmagában. A vállalkozás pénzügyileg fenntarthatatlannak bizonyult, ezért tulajdonosai szabadulni kívántak a kihasználatlan, 120 „mediterrán stílusú kőbazárt” tartalmazó ingatlancsomagtól. 2007-ben egy magyar kézben lévő balatonfüredi vállalkozás, a Sundance Park Kft. kezdte felvásárolni a falu üzleteit és állapodott meg egyenként a tulajdonosokkal.

„A kft. egyébként élvezi a szomszédos Aquapark és Balatonfüred Város Önkormányzata támogatását a beruházással kapcsolatban” – szerepelt Balatonfüred 2008-as integrált városfejlesztési stratégiájában. A megújuló és a remények szerint életre kelő épületegyüttes megnyitását akkor 2008-ra prognosztizálták és a beruházás nagyságrendjét 3 milliárd forintra becsülték.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük